2020. szeptember 27. X. Rotary Futóverseny, Debrecen
42,195 km –első maratonom beszámolója
Hogyan készültem fel erre a kihívásra?
·
A maratoni táv speciális felkészülést, fizikumot,
lélekjelenlétet, kitartástkíván, közismert tény.
·
Mint kihívás, bennem valahol évek óta motoszkált, de
mindig találtam rá 101 okot, miért nem érett még meg a döntés, hogy lefussam.
·
Ráadásul inkább csapatember és váltófutó vagyok, mint
egyéni távokat teljesítő.
Elérkezett 2019, amikor olyan völgyekkel néztem szembe, hogy a futás egy hosszú
belső útra is terelt, a gondolataimat imában is érlelve azt vettem észre, hogy
mosolygok és sokat futok. A szeptemberi budapesti 34. SPAR futóversenyen 30
km-nyi „aszfalt adag” letolására neveztem, hogy felmérjem mit jelent
túlmerészkedni egy félmaratonon. Nehéz volt a monotonitása, a nagy meleg, és a
sugárzó aszfalt miatt, na és jött a jól ismert holtpont… maraton? Na nem!! Aztán
az Egyesületünkből 3 csapattal vettünk részt az októberi Debrecen-Nagyvárad
Organica FX Szupermaraton versenyen. A következők az emlékképeim: rendkívüli
hőség, kukoricatáblán történő eltévedés, porfelleg, cipő KO, izgalmak a
váltópontokon, és egy szenzációs befutás a célba. Emellett egy váltótárs egész
nap a maratoni élményeiről, és a futásairól mesélt. Tormáné Vajda Nóriról van
szóJ
Türelmes alkat lévén néha talán flegmatikusan beburkolództam, jelezve váltsunk
már témát, beszéljünk inkább a klímaváltozásról. Aztán teltek a hetek és sok-sok
szálból kibontakozott az új célom, hogy 2020. március végén indulok a debreceni
Rotary versenyen és maratont fogok futni!
Ezt
követte a tervezés fázisa, azaz kutatás, edzéstervek válogatása, inspiráció
egyesületi futóktól, jó beszélgetések, végül mindezeket mérlegelve készítettem
egy saját tervet, vettemegy GPS pulzusmérő órát és időközben új cipőt is.
Megkérdeztem az ellendrukkereket is, akik nyilván le akarnak beszélni a
maratonról, de azért is jó taktika őket meghallgatni, mert fejlődsz. Mindezek
után nem volt más dolgom, mint futni a terv szerint és figyelni. Decemberben
beleléptem egy rozsdás szegbe, ezért a hagyományőrző egyesületi szilveszteri
futáson kocogni sem tudtam. Nem szeretek hidegben és esőben futni, amire
egyáltalán nem gondoltam, amikor kiválasztottam a márciusi verseny időpontját.
Ajjaj. 2020 első hónapjaibanszerencsére enyhe volt a tél, és vasárnaponként
hétről hétre hosszabb távokat futottam néha Nórival, Sanyival, Zolival együtt,
például a YoursTrully 25 km-es helyi közösségi versenyen. Egy február végi
edzésnapon több mint 37 km-t teljesítettem, ezt követően hálatelt szívvel ki
mertem magamban mondani, hogy sikerülni fog az a maraton egy hónap múlva. Fel is
hívtam mindannyiunk számára fontos „edző” barátainkat és „futópéldáinkat” Fekete
Anti bácsit és Csontos Tibit, akik megerősítették, hogy a jelenlegi eredményem
szerint az edzéstervet követve teljesíthető lesz a maraton.
COVID-19
A
koronavírus miatt 2020. március 11-én a 41/2020. Kormányrendelet értelmében
mindenféle rendezvény megtartását törölték, és az országos karantén gyökeresen
megváltoztatta mindannyiunk életét. Az ezt követő hónapokban a rengeteg kihívás
mellett jó dolgok is történtek. A szabadtéri egyéni futást, testmozgást ugyan
engedték, de szinte mindenhol bezárták a sportpályákat, futóhelyeket. Maradt az
aszfalt vagy a terep. Életemben egy átértékelésnek illetve „hazatérésnek” tartom
azt, ahogy Hajdúböszörmény környékét, a közeli erdőt, a külterületeket és
Zelemért futva fedeztem fel.Nem biciklivel, nem kocsival, nem gyalog, nem
fujjogva, hanem nyitott szívvel, szemekkel és gyors lábakon. A nyulak számolását
száznál feladtam… Búzatábla mellett futni, vagy hétről hétre látni hogyan
változik a vegetáció az erdőben egyszerre volt természetes és különleges érzés
is. Korábban nem jártam a Kossuth szőlőskertben, ahol több a század első
évtizedeiben épült, néprajzi értékeket őrző házakat, egykori gazdaságokat
láttam. Bevallom, nagy túrázó vagyok, de a táj- és terepfutást elsajátítani még
nem volt szerencsém,és ezt Tibinek köszönhetem.Nyáron újra kitűzték a verseny
dátumát, szeptember 27-re. Azonnal eszembe jutott, hogy nagymamám ezen a napon
lenne 97 éves. Ha futok felé is haladok…
A
Verseny napja
A
Covid-19 hírei közel ezer fős új megbetegedésekről szólt, és a futóversenyt
aDebreceni Kilométerek SE fontos biztonsági előírások betartása mellett
szervezte meg. A nagy nap előtt szakadt az eső,míg azon a napon a felhőket
széthúzták.
9
óra 2 perckor rajtoltak a maratoni távon futók. Nem néztem meg, hogy hányan
neveztünk, vagy kikkel vagyok egy korcsoportban, kit ismerhetek esetleg.
Szétnéztem, és 50-70 főre saccoltam az indulókat. Egyet tudtam, mindig a 42
km-es futók vannak a legtöbb ideig a pályán, a többi távon indulók, és az azzal
járó tömeg addigra már eltűnik, mire a maratonisták célt érnek. A X. Rotary
futóversenyen kisebb pályamódosítással ugyan, de egy 5,2 km-es kört kell 8-szor
lefutni. Egy maraton nem egyenlő két félmaratonnal, hányszor hallottam ezt a
mondatot, és már többször futottam itt 2 vagy 4 kört, de ez más lesz. Ez a cél a
szívemben van, és hiszem, hogy az Isten is örül ezen…Az edzéstervem alapján 4
órás eredményt kalkuláltam. Elindultam és körről körre gyűjtve a kilométereket,
örömmel, mosolyogva és jól esően futottam le azt a 42 kilométert! Aki nem hiszi
járjon utána…
Végezetül szeretnék köszönetet mondani első körben a szüleimnek és a
családomnak, akik támogattak. Nővéremnek, aki eljött szurkolni és a világon a
legfinomabb kókuszgolyójával lepett meg. Aztán köszönöm Nektek Böszörményi
Körútfutók, barátok, hogy bátorítottatok. Külön köszönet Hadháziné Szabó
Csillának, akinemcsak végig mellettem állt az elmúlt időszakban, hanem hozott
egy sok-sok aláírással díszített ZÁSZLÓT… Amikor indulás előtt megláttam könnybe
lábadt a szemem, hogy ott vagytok. Csilla körről körre lobogtatta azt a
„dedikált vásznat”, én pedig név szerint emlegettelek, és hálát adtam értetek.
Valójában nem egyedül futottam, hanem Veletek, elképzeltem, hogy mikor kinek
adom át a stafétát… Tudtam, hogy eljön a családom, hogy Nóri segít a
frissítésben és mindenesem lesz, jön Bendegúz, és barátok is jöhetnek. Persze a
félmaratont futó társakat is láttam Sanyi, Zoli, Mariann, Anti és Andi is
kacsintott, de amikor Szabó Imi, Julika, és Anti bácsi megjelentek a pálya
különböző pontjain és egy „hajrá Andival, hajrá Hajdúböszörménnyel”
bátorítottatok, na az rendkívül sokat adott! Igen, 4 óra 3 perccel befutottam,
sikerült, hallelujah!
Ha
végiggondolom azt a több mint másfél ezer kilométert, amit tavaly november óta
lefutottam, nem is a futás vagy a táv a lényeges, hanem hogy természetesen és
belülről érkezett a cél. Számomra, sokan tudjátok végig erőt adott Isten, aki ha
megállít, elfogadom, hogy nem, ami igazán fontoskivé formálódok, formálódunkaz
úton és hová tartunk. 2019-ben egy ige, amit a pólómra is felírattam, nagyon
megérintett: Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? …Sem magasság,
sem mélység (sem COVID-19) sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket
az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban. (Pál levele Rómaiakhoz
8:39 alapján)
Szabó Andrea
|