2020. szeptember 27. X. Rotary Futóverseny, Debrecen

42,195 km –első maratonom beszámolója

Hogyan készültem fel erre a kihívásra?

·        A maratoni táv speciális felkészülést, fizikumot, lélekjelenlétet, kitartástkíván, közismert tény.

·        Mint kihívás, bennem valahol évek óta motoszkált, de mindig találtam rá 101 okot, miért nem érett még meg a döntés, hogy lefussam.

·        Ráadásul inkább csapatember és váltófutó vagyok, mint egyéni távokat teljesítő.

Elérkezett 2019, amikor olyan völgyekkel néztem szembe, hogy a futás egy hosszú belső útra is terelt, a gondolataimat imában is érlelve azt vettem észre, hogy mosolygok és sokat futok. A szeptemberi budapesti 34. SPAR futóversenyen 30 km-nyi „aszfalt adag” letolására neveztem, hogy felmérjem mit jelent túlmerészkedni egy félmaratonon. Nehéz volt a monotonitása, a nagy meleg, és a sugárzó aszfalt miatt, na és jött a jól ismert holtpont… maraton? Na nem!! Aztán az Egyesületünkből 3 csapattal vettünk részt az októberi Debrecen-Nagyvárad Organica FX Szupermaraton versenyen. A következők az emlékképeim: rendkívüli hőség, kukoricatáblán történő eltévedés, porfelleg, cipő KO, izgalmak a váltópontokon, és egy szenzációs befutás a célba. Emellett egy váltótárs egész nap a maratoni élményeiről, és a futásairól mesélt. Tormáné Vajda Nóriról van szóJ Türelmes alkat lévén néha talán flegmatikusan beburkolództam, jelezve váltsunk már témát, beszéljünk inkább a klímaváltozásról. Aztán teltek a hetek és sok-sok szálból kibontakozott az új célom, hogy 2020. március végén indulok a debreceni Rotary versenyen és maratont fogok futni!

Ezt követte a tervezés fázisa, azaz kutatás, edzéstervek válogatása, inspiráció egyesületi futóktól, jó beszélgetések, végül mindezeket mérlegelve készítettem egy saját tervet, vettemegy GPS pulzusmérő órát és időközben új cipőt is. Megkérdeztem az ellendrukkereket is, akik nyilván le akarnak beszélni a maratonról, de azért is jó taktika őket meghallgatni, mert fejlődsz. Mindezek után nem volt más dolgom, mint futni a terv szerint és figyelni. Decemberben beleléptem egy rozsdás szegbe, ezért a hagyományőrző egyesületi szilveszteri futáson kocogni sem tudtam. Nem szeretek hidegben és esőben futni, amire egyáltalán nem gondoltam, amikor kiválasztottam a márciusi verseny időpontját. Ajjaj. 2020 első hónapjaibanszerencsére enyhe volt a tél, és vasárnaponként hétről hétre hosszabb távokat futottam néha Nórival, Sanyival, Zolival együtt, például a YoursTrully 25 km-es helyi közösségi versenyen. Egy február végi edzésnapon több mint 37 km-t teljesítettem, ezt követően hálatelt szívvel ki mertem magamban mondani, hogy sikerülni fog az a maraton egy hónap múlva. Fel is hívtam mindannyiunk számára fontos „edző” barátainkat és „futópéldáinkat” Fekete Anti bácsit és Csontos Tibit, akik megerősítették, hogy a jelenlegi eredményem szerint az edzéstervet követve teljesíthető lesz a maraton.

COVID-19

A koronavírus miatt 2020. március 11-én a 41/2020. Kormányrendelet értelmében mindenféle rendezvény megtartását törölték, és az országos karantén gyökeresen megváltoztatta mindannyiunk életét. Az ezt követő hónapokban a rengeteg kihívás mellett jó dolgok is történtek. A szabadtéri egyéni futást, testmozgást ugyan engedték, de szinte mindenhol bezárták a sportpályákat, futóhelyeket. Maradt az aszfalt vagy a terep. Életemben egy átértékelésnek illetve „hazatérésnek” tartom azt, ahogy Hajdúböszörmény környékét, a közeli erdőt, a külterületeket és Zelemért futva fedeztem fel.Nem biciklivel, nem kocsival, nem gyalog, nem fujjogva, hanem nyitott szívvel, szemekkel és gyors lábakon. A nyulak számolását száznál feladtam… Búzatábla mellett futni, vagy hétről hétre látni hogyan változik a vegetáció az erdőben egyszerre volt természetes és különleges érzés is. Korábban nem jártam a Kossuth szőlőskertben, ahol több a század első évtizedeiben épült, néprajzi értékeket őrző házakat, egykori gazdaságokat láttam. Bevallom, nagy túrázó vagyok, de a táj- és terepfutást elsajátítani még nem volt szerencsém,és ezt Tibinek köszönhetem.Nyáron újra kitűzték a verseny dátumát, szeptember 27-re. Azonnal eszembe jutott, hogy nagymamám ezen a napon lenne 97 éves. Ha futok felé is haladok…

A Verseny napja

A Covid-19 hírei közel ezer fős új megbetegedésekről szólt, és a futóversenyt aDebreceni Kilométerek SE fontos biztonsági előírások betartása mellett szervezte meg. A nagy nap előtt szakadt az eső,míg azon a napon a felhőket széthúzták.

9 óra 2 perckor rajtoltak a maratoni távon futók. Nem néztem meg, hogy hányan neveztünk, vagy kikkel vagyok egy korcsoportban, kit ismerhetek esetleg. Szétnéztem, és 50-70 főre saccoltam az indulókat. Egyet tudtam, mindig a 42 km-es futók vannak a legtöbb ideig a pályán, a többi távon indulók, és az azzal járó tömeg addigra már eltűnik, mire a maratonisták célt érnek. A X. Rotary futóversenyen kisebb pályamódosítással ugyan, de egy 5,2 km-es kört kell 8-szor lefutni. Egy maraton nem egyenlő két félmaratonnal, hányszor hallottam ezt a mondatot, és már többször futottam itt 2 vagy 4 kört, de ez más lesz. Ez a cél a szívemben van, és hiszem, hogy az Isten is örül ezen…Az edzéstervem alapján 4 órás eredményt kalkuláltam. Elindultam és körről körre gyűjtve a kilométereket, örömmel, mosolyogva és jól esően futottam le azt a 42 kilométert! Aki nem hiszi járjon utána…

Végezetül szeretnék köszönetet mondani első körben a szüleimnek és a családomnak, akik támogattak. Nővéremnek, aki eljött szurkolni és a világon a legfinomabb kókuszgolyójával lepett meg. Aztán köszönöm Nektek Böszörményi Körútfutók, barátok, hogy bátorítottatok. Külön köszönet Hadháziné Szabó Csillának, akinemcsak végig mellettem állt az elmúlt időszakban, hanem hozott egy sok-sok aláírással díszített ZÁSZLÓT… Amikor indulás előtt megláttam könnybe lábadt a szemem, hogy ott vagytok. Csilla körről körre lobogtatta azt a „dedikált vásznat”, én pedig név szerint emlegettelek, és hálát adtam értetek. Valójában nem egyedül futottam, hanem Veletek, elképzeltem, hogy mikor kinek adom át a stafétát… Tudtam, hogy eljön a családom, hogy Nóri segít a frissítésben és mindenesem lesz, jön Bendegúz, és barátok is jöhetnek. Persze a félmaratont futó társakat is láttam Sanyi, Zoli, Mariann, Anti és Andi is kacsintott, de amikor Szabó Imi, Julika, és Anti bácsi megjelentek a pálya különböző pontjain és egy „hajrá Andival, hajrá Hajdúböszörménnyel” bátorítottatok, na az rendkívül sokat adott! Igen, 4 óra 3 perccel befutottam, sikerült, hallelujah!

Ha végiggondolom azt a több mint másfél ezer kilométert, amit tavaly november óta lefutottam, nem is a futás vagy a táv a lényeges, hanem hogy természetesen és belülről érkezett a cél. Számomra, sokan tudjátok végig erőt adott Isten, aki ha megállít, elfogadom, hogy nem, ami igazán fontoskivé formálódok, formálódunkaz úton és hová tartunk.  2019-ben egy ige, amit a pólómra is felírattam, nagyon megérintett: Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? …Sem magasság, sem mélység (sem COVID-19) sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban. (Pál levele Rómaiakhoz 8:39 alapján)

Szabó Andrea