1. Születési dátum:
Ez egy könnyű kérdés. 1963 09.15.

2. Mióta és miért fut: 1994-ben kezdődött. Újságban olvastam egy újfehértói boxolóról, aki a budapesti éjszakában eléggé mélyre csúszott, majd hazatért. Vegetáriánus lett és szakított az önrombolással is. De hát ez nem is az én történetem! Várj egy kicsit! Mindjárt kezdem azt is. Szóval ez a Misi gyerek fejébe vette, hogy egy éven keresztül minden nap körbefutja Újfehértót. Hát ez billentett engem ki a fotelból. Ezt én is meg tudom csinálni! Természetesen fokozatosan emeltem a  távot, ahogy a virgácsok engedték. Volt, hogy lázasan futottam.

 Az valami borzasztó érzés. Februártól novemberig sikerült tartanom a tervet, de aztán valami inhüvelygyulladás elgáncsolt. 290 napot bírt ki. Nagyon sokszor próbáltam visszatérni a futáshoz. A naplómban végig lehet követni hány napig bírtam. Hát sosem tartott sokáig. A lábak mindig jeleztek, mondván lehet, hogy neked odafent jól esik ez a mozgás, de mi itt lent szenvedünk. Egyszer meg a tévében láttam kutyafuttatókat. Az is motivált. Megvettem a hozzávaló eszközöket. A kutyus meg már meg volt. És indulhatott a kutyafutta. Akkor, ott így nevezték. Ma már más a neve. Canicross. Az egyik kutya csak az első száz méteren húzott nagyon, a másik majd' letépte a derekamat az első pár kilométeren. Akkor tapasztaltam meg először a körömtelen életet. 2011 június 4-én egy ózdi túrán találkoztam a Nyírségi Futrinkákkal. Akkor döntöttem úgy, hogy én is futni fogok újra. Kikúráltam ott szerzett talphólyagjaimat és 21-én elkezdtem újra futni.

3. Amiért szeret futni: Ki mondta, hogy szeretek futni? Mikor mindig fáj valahol. Minden lépés jelez, hogy próbáljak valami más végtaggal közlekedni. Én, igazából azt szerettem mindig is, amikor feldobva, könnyedén érkeztem haza, saját levemben fürödve. Ilyenkor minden szép, minden jó. Meg adja a nap hangulatát.

4. Kedvenc edzésterep: Ausztrália Gold Coast, Rio De Janeiro Capacabana, meg sorolhatnám. Lényeg, hogy az óceán kellemes szellője párátlanítsa bőröm. Ja, és nagyon fontos, hogy mezítláb homokban történjen. Jól van na! Ébredek. Szeretek erdőben futni, mert madárzsivaj, meg oxigén vár. Viszont az egyenetlen talaj jól megcibálja a szalagokat. Aszfalt az én terepem. Ezt még úgy se írta senki. Ez meg szétveri az ízületeket. Igazából meg kell találni az arányokat és akkor majd lesz valahogy.

5. Kedvenc versenytáv, verseny: Oxigén kupa 10 km. Spar 7 km. Más versenyeken félmaraton. Eddigiek: Rotary, Oxigén Nagyerdei Maraton (félmaratoni távja), Nem Oda Boda. Ha álmodozni akarok, akkor New York vagy Brisbane maraton, persze csak akkor, ha valaha sikerül nekem egy maratoni felkészülést véghez vinnem.

6. Amire a legbüszkébb a futás kapcsán: Büszkének kellene lennem valamiért is? Talán arra, hogy az őszi első Oxigén kupa (2012-2013 évad) fordulón sok embert (köztük magamat is) megleptem 38:20-as eredményemmel, a 10 km-es (pontosan 9750 méter) távon.

7. Kedvenc futó élmény vagy gondolat: A "kedvenc"-et emlékezetesre cserélném esetemben. 2006 januárban jó sorsom Brazíliába vezérelt. Fortaleza városában jártam. A szomszéd szobában lakó pár reggel futni indult. Remek gondolat, én is jövök. Vettem a szandálomat (mivel sport cipő nem volt nálam) és indultam velük. A sétányon futottunk pár kilométert és a szandál kitörte a nagy lábam ujját. Délben egy másik utastárssal indultam felfedezni a várost. Mit sem törődve a favellákkal (nyomornegyed Brazíliában). Visszafelé jövet három tizenéves közelített gyanúsan felénk. Szóltam társamnak, ennek nem lesz tréfa a vége. Amikor villant a hatalmas konyhakés széles pengéje, én gondolkodás nélkül futásra váltottam. Társam a járatos busszal menekült. Egyszer csak engem is felvettek, aki még mindig futott a szandálban, ami már reggel óta haragban volt a lábujjammal. A busz vezetője pantominba kezdett, amit én olvastam. Nem látjátok milyen környék ez itt? Már majdnem kifújtam magam, amikor egy forgótáras pisztollyal megállítja egy alak a buszt. Csövével rám mutat és szálljak le most! Néztem a pantominesre, majd megint néztem. Most akkor mi is ez? Egyszer annyit nyögött ki, hogy "policáj". Hát, persze! Pólóján meg Coca Cola logó. Mit volt mit tenni leszálltam. Nem volt időm búcsúzni az élettől. Elcsukló hangon mondtam neki angolul, hogy külföldi vagyok. Majd megismételtem neki hangosabban. Revolverével intett, hogy tűnjek el. A banditák az értéktelen cuccokkal megrakott hátizsákra haraptak (utastárs hátán), pedig nálam volt több érték: egy pár hónapos, nem olcsó telefon és egy fényképező.
 A biztonsági őrnek meg azért lettem gyanús, mert futva közlekedtem a kihalt utcán. Visszanézve ezen sorokat, nem látok poénokat, semmi irónia. Sajnos, ez nem is volt vicces.

8. Ha éppen nem fut: Ha nem futok, akkor beszámolót írok a blogomba az éppen magunk mögött hagyott futóversenyről. A 90-es években sokat bicikliztem, ma már sajnos erre nem nagyon jut időm, na meg a fatolvajok miatt az erdőt is lezárták, ahol szerettem le s fel tekerni a bütykös gumissal.

9. Kedvenc sütemény: A krémes olyan magasan vezet a sütik sorában, hogy inkább nem is írok mást.